Én, amikor az első digitális gépemet vettem, abban gondolkodtam, hogy jó objektívje legyen. Miután az ilyen-olyan gyártók saját lencséit nem ismerem, arra jutottam, hogy vagy Sony, vagy Panasonic lesz a dologból, mivel ezek (előbbi nem mindegyik, utóbbi valamennyi modelljénél) nem saját, hanem elég komoly nevek produktumait tették bele gépeikbe. A Sony a Carl Zeiss, a Panasonic pedig a Leica objektívjeit használja. Nekem még az volt egy szempont, hogy milyen kártyára dolgoznak, végül emiatt (is) döntöttem a Panasonic mellett, mert az a sokkal elterjedtebb (és jobb) SD-t támogatja, míg a Sony a saját fejlesztésű (következésképp más márkánál nem megtalálható) xD-t. Nem bántam meg.
A leírást egyébként kiegészíteném a nem tükörreflexes, de az általad leírt csúcskategóriánál magasabb kategóriával. Ilyen pl. az a gép is, amit mostanában használok, egy Panasonic DMC-FZ50. 10Mpixel felbontással, 12x-es optikai zoom-mal bír. Teljes automatika, de akár teljes kézi beállítás is lehetséges, mozgókép (nagyon jó kép nagyon jó hanggal!), miegymás. Mostanában 120 ropiért láttam már, ez mondjuk baráti ár, ha van rá ennyi.
A 30ezerbe a Panasonic DMC-LS60-a belefér, az Extreme Digital-nél láttam is. 6Mpixelt tud, 3x-os optikai zoom-mal. Itt a link
Az igazság az, hogy ha tudsz rá kicsit többet szánni, akkor megéri egy komolyabb masinát venni, mert rosszabb fényviszonyoknál már nehéz egy ilyennel jó képet csinálni. De ez igaz a kategóriában az összesre.
|
