Ünnepélyesen telt a mai napom a Magyarok Házában. Másként kelt fel reggel a nap, én boldogan vettem fel azt az ünneplőmet, mely még sosem volt rajtam, és amely kiderült, hogy nagyon megfelelt mindkét programnak az este folyamán.
Ez az este is tartogatott számomra bőven nem várt meglepetéseket. De pont attól szép az élet, hogy soha nem kiszámítható. Kiderült, hogy jókor értem oda, mert Levi előadása előtt is volt egy program ugyanebben a teremben, mely 17.00-kor kezdődött. Ez egy díjkiosztó ünnepség volt. Az a ritka fajta, ahol nem politikai hovatartozástól függ, hogy kinek adnak díjat, hanem olyanok kaptak, akik a magyarságért tettek, arra áldozták egész életüket, mégsem kaptak állami elismerést. Nagyon felemelő volt és magasztaló az ünnepség, és erről egyáltalán nem tudtam. Nagyon örülök annak, hogy jelen lehettem. Először azt gondoltam, hogy ennek az ünnepségnek mintegy a záróakkordja lesz Levi előadása. Mivel az első két sor a díszvendégeknek volt fenntartva, én a 3. sorban találtam ülőhelyet. Természetesen Levi előadására ez már nem volt érvényes, így sikerült az első sor közepére átülnöm, ami fontos szempont, ha az ember nem csak az agyában akarja megörökíteni a múlandót. Levi előadása a díjkiosztó után 15 perccel kezdődött. Levi, mint mindig, most is nagyon felkészült volt. Izgalmas és érdekes előadást hallhattunk tőle, melybe időnként az "Atilla - Isten kardja" című zenedráma részletei kerültek kivetítésre DVD-ről.
Ez már az 4. Levi előadás volt, amit életemben meghallgathattam, és nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy ezeken ott lehettem. Ezek mind a magyarság történelmével kapcsolatos előadások voltak. Először 2006-ban az „Árpád népe” kapcsán voltam az Éghajlat könyves-kávézóban Budapesten, majd 2007-ben Csömörön a pilisi ásatásokról szólt, aztán nemsokára Budapest XVII. kerületében (Rákoskerten) „Honfoglalás és honfelajánlás” címmel, most pedig Atilla hun fejedelemről. Persze közben voltam 2008-ban a Holdvilág-árokban a kluboschokkal, de az egy kötetlen beszélgetés volt, nem előadás.
Összességében nagyon jó, hogy nem hagytam ki ezt a mai alkalmat (és nemcsak azért mert az eddigi helyszínek közül ez volt a legközelebb az otthonomhoz, ahol Levi előadást tartott). Előadás után átmentünk a szemközti terembe mi kluboschok és néhány vendég Levivel koccintani és köszönteni őt a születésnapja alkalmából. Sor került közben fotózásra, kötetlen beszélgetésre és az elmaradhatatlan dedikálásokra is.
A meglepetésekhez az is hozzátartozik, hogy még nem tudom, hogyan sikerültek a fényképeim, mivel hagyományos tükörreflexes fényképezőgépem van, nem pedig digitális, de eddig még nem hagyott cserben és jó minőségű képeket készített. De én pont azt az izgalmat szeretem - amit egyébként a mai generáció már nem is ismer -, ami a fénykép elkészítése és előhívatása közben eltelik. Ha lesznek megosztásra érdemes képeim, azokat szkennelés után elküldöm Ergának, hogy gazdagítsa velük az Archívumunkat. Addig meg Ti is izguljatok egy kicsit velem együtt.
Jó volt Veletek újra együtt! 
|
