Kezdődött úgy, hogy korábban mentünk a tettek helyszínére, hogy a motyót a szokásosnál is jobban be tudjuk állítani. Bálint hozta az effektmasináját, jómagam mindenféle alhasi sérvek kockáztatásával előhalásztam a szerény basszusládámat, szóval készültünk technikailag is. No, páran lézengtek a Bonyában, köztük Pisti, akinek segítségét ez úton is köszönjük. Szóval, gondoltuk, beállunk, amikor is egyik pillanatról a másikra tele lett a krimó. Ez most komoly, felnéztem, senki, egy futam, megint felnéztem, tömeg. Még néztem is, hol a különbusz, ami meghozta a "klubosokat". Nagyon nagyon nem lepődtünk meg, mert az asztalfoglalások alapján várható volt, hogy lesznek egy páran, de arra nem lehetett lelkileg felkészülni, hogy ekkora tömeg legyen. Lényeg az, hogy játszottunk, dumáltunk marhaságokat a dalok között és ezúttal a cigifüstön kívül érezhető volt valami más is a levegőben. Megjelent Tinibá, nagy ováció kíséretében, aztán Aliék megdumálták arra, amire ilyen esetekben a különleges alkalmakra vadászó rajongók számítani szoktak: megtisztelte zenekarunkat azzal, hogy elénekelte velünk két dalát. Végre méltó hangon szólaltak meg ezek a dalok, noha szerény kísérettel  No, lényeg az, hogy emelkedett pillanatok voltak ezek. Ilyenkor lehet megérteni, mitől zseniális, aki az. Ahogy megszólal az a sor, hogy "Vasárnap ismertem meg őt...", azt lehet magyarázni, hogy mitől jó, ha tőle jön, de megérteni csak ilyenkor tudod. Mármint belülről. Fantasztikus élmény, na.
Nem sokkal ezután levadásztunk egy nagy fekete kalapot is, mely alatt konstansan Oszkár tartózkodott. És megkértük (na, nem a a kalapot), hogy énekeljen ő is velünk. És lőn! Ráadásul a klasszikus opuszon felül még a Lökd ide... is általa intonálódott, ekkorra a csúcson volt a hangulat, és nem is akart onnan elmoccanni.
Vendégül láttuk néhány dalra Csomós urat is, meg is próbáltuk lekísérni... na nem a színpadról, hanem az egyik dalban, spontán akció lévén elfogadható szinten (Értsd: nem próbáltunk, asszem én nem is igazán ismerem azt a dalt.) Miután megtalálta a sörét, amit az első dalánál elvesztett, jöttünk a harmadik körrel és nem tudtunk hibázni. Ezt úgy kell érteni, hogy a szokásos "zsé-mennyiség" töredékét produkáltuk csupán. És pl. a Hét évig tart során előjöttek azok az apró áramütés-szerű érzések egy-egy szóló, vagy egy jól "beállt" vokál kapcsán, amikért egyáltalán érdemes hangszert kézbe fogni.
Nagyjából ennyi. Sajnáljuk, hogy nem tudtál ott lenni.
|
Mindenesetre akkor nagyon zsíros volt a centenáriumi buli, és ez a lényeg. 