"Egy kis folyó forrása felett temették el, amely kőmederbe folyik alá Attila király városába."
Sziasztok!
Azoknak, akik pénteken eljöttek a Pilisbe, saját szemükkel látták és saját fülükkel hallották Levi előadását az ásatásokkal kapcsolatban, óriási élményben volt részü(n)k.
Tegnap hazafele jövet és a mai nap is azon törtem a fejem, hogyan, mit is írhatnék erről a csodálatos 2 napról. Hosszú lenne, ha mindent lejegyeznék ami percről-percre történt, de higyjétek el, megérné. Most azokat a melegséggel eltöltő érzéseket szeretném Veletek megosztani, amik bennem kavarognak.
Életemben először most jártam a Pilisben, de azt már tudom, hogy nem utoljára. Teljesen feltöltődtem.
A "szemelkélő" eső ellenére is szép számmal összegyűltünk, aminek igazán örültem.
Nagyon jó volt este a hangulat, mondhatom nyugodtan, hogy családias. Akiket megismertem, ők is nagyon kedves emberek. Remélem a jövőben többször lesz alkalmunk együtt táborozni. A késő esti órákban már csak azok maradtunk, akik ott is éjszakáztunk. A központi sátorban ("főhadiszálláson" ) körbe ültük a kerek asztalt. Levivel együtt kb. tízen voltunk. Beszélgetés közben jókat nevetgéltünk. Az a pár óra, hmmm... Ahogy a mi Szép Magyar Leventénk mesélt, amilyen szépen beszélt egy s más dolgokról...patakokban folyt az ember könnye a meghatódottságtól...egyszerűen elbűvölő volt. S még az Ég is kitisztult fölöttünk. Felnéztél az Égre, s amit láttál, millió meg millió ragyogó csillag, felettünk haladt át a Hadak Útja...meseszép. Leszállt az éj, szép lassan mindenki elvonult, ki-ki a maga sátrába, mindenki és minden elcsendesült. Csupán a faágak reccsenése-roppanása hallatszott, amint az erdő lakói feléledtek. Mondhatni az erdő muzsikált nekünk.
Tegnap kora reggel akarva-akaratlanul is, de szörnyő volt belegondolni abba, hogy a ma éjszakát már nem itt töltjük. Itt hagyjuk ezt a varázslatos, vadregényes, rejtélyes helyet és megint el kell búcsúznunk egymástól (szerencsére már csak 11 nap van hátra[)
Juj, micsoda öröm volt az is, mikor megláttuk Szabolcsot, jahajj ... Együtt a két Szörényi, már csak Örsi hiányzott.
Tudom, hogy ez az egész, amit most átéltem már nem álom volt, de még mindig nem hiszem el teljesen. Annyira, de annyira szép volt és igaz volt... Köszönöm. Akárhányszor visszagondolok arra a másfél napra, olyan édes érzés ragad magával és csak sodor, sodor és sodor...
Szívesen mondom azt, hogy jövőre ugyanitt, csak egy kicsit hosszabb időre találkozzunk, mert ez nagyon rövid volt.
|
